Ha az ember egy válogatást tesz a közönség asztalára, az egyben mindig ízlés és véleményformáló gesztus is. Az új magyar film szekcióban vetítésre került alkotások valóban fedik ezt a fogalmat? Nehéz keresztmetszetet adni egy nemzet filmgyártásának valóságáról. Ez az idei keresztmetszet mennyiben teremtett, teremthetett bepillantást a mai magyar film helyzetébe?

A kérdésben elhangzó megállapítások mindegyike részben és a lényeget tekintve válasz is a feltett kérdésre. Minden válogatás, mustra egyfelől ízlés és véleményformáló gesztus, másfelől valamilyen de semmiképpen sem minősíthető tökéletes, objektív keresztmetszetnek. De azért mégis valamilyen keresztmetszetnek is tekinthető, amiből azért körvonalazódik egy adott időszakra jellemző alkotói érzékenység, formanyelvi törekvés, akár filmgyártási állapot. Közvetetten természetesen sok minden kikövetkeztethető és még több nem. Amit biztos sikerrel meg lehet ismerni, értékelni, szeretni vagy éppen elvetni, azok maguk a konkrét filmalkotások. Az a fontos, hogy a néző megtalálja a számára érdekes, érzelmeket, gondolatokat kiváltó filmeket. Hogy a történeteken keresztül szembesüljön önmagával és a körülötte lévő világgal, és ha az adott film maradandó esztétikai élményben is részesíti, máris célt ért, úgy a film alkotója, mint a mustra válogatója. Egyszóval, a magyar filmprogramnak közvetlenül nem is az a célja, hogy a filmgyártást ismerje meg a közönség, hanem hogy a konkrét filmalkotásokkal találkozzon.

Milyen szempontok, milyen elvek mentén szelektálta az idén a filmeket? Meghatározó ilyenkor a producerek hozzáállása, a fesztiválrendszer mibenléte, anyagiak...?

Az volt a szándékom, hogy a megítélésem szerint érdekes, tartalmi, formanyelvi és dramaturgiai sajátságokat tükröző filmek kerüljenek a közönség elé. Minél eredetibb és érdekesebb rendezői világot, dramaturgiákat, koncepciókat ismerjen meg a néző. Igen, amint azt Ön is mondta, végül is, hogy milyen filmeket láthatunk, bizony függ az alkotóktól, a producerektől. Leggyakrabban attól függ, hogy megkapjuk-e a kívánt filmeket, hogy ugyanezt kívánják–e maguk a szerzők, producerek. Amennyiben más fesztiválok felé kacsintgatnak, mert ott jobb szakmai elismerésben részesülhetnek, vagy a fesztiváli rendszer akadályozza, akkor nem a palicsi fesztivált választják. Tehát minden egyes konkrét esetben választás éle kerülnek a szerzők is és mi is. Amit kiválasztok, de mégsem láthatunk, azt rendre a rákövetkező évben sikerül megszerezni.

^{Kocsis Ágnes: Pál Adrienn}

Ha a mai, vagy új magyar filmről beszélünk, akkor az idei válogatás mellett óhatatlanul is eszünkbe jut például Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmje, amely Cannes-ból hazavitte a Fipresci-díjat, vagy Tarr Béla Torinói ló című alkotása, amely Berliben elnyerte a zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét. Ezek a filmek például nem voltak a válogatásban, mi ennek az oka?

Nem voltak, mert amint már említettem, nem sikerült megkapni. Emlékeztetni szeretném, hogy a Pál Adrienn című filmet a Vajdasági Magyar filmnapokra sikerült megkapnunk, az idén Palicsra nem, jövőre biztos, hogy bemutatásra kerül. Példának okáért tavaly Hajdú Szabolcs Biblioteque Pascal című filmjét nem kaptuk meg, más fesztiválokon próbált szerencsét, az idén láthattuk. Ugyanakkor, örömömre szolgál, hogy megtekinthettük Mundruczo legújabb filmjét, a Szelíd teremtést. Nagyon remélem, hogy Tarr Béla filmjét jövőre láthatja a közönség.

^{Hajdu Szabolcs: Bibliotheque Pascal}

Ha utánaolvasunk, megismerkedhetünk a tényekkel, hogy mondjuk éppen Tarr fentebb említett alkotását, Magyarországon igen kevesen látták. Tehát míg Európa tapsol a magyar filmnek, addig a sajtóból azt olvassuk ki, hogy otthon kezdenek lemondani a magyar filmről. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

Csak találgatni lehet ennek az okát. Alkotók, forgalmazók, a magyar filmért aggódók már évek óta keresik az okát. Tény, hogy a magyar filmek nézettsége odahaza igen alacsony, külföldön pedig sorra kapják a rangos díjakat, elismeréseket. Igaz külföldön is a filmszemlék szakmai grémiuma, és az ART mozi hálózat tanúsít megkülönböztetett érdeklődést. Valahogy az utóbbi időben Magyarországon, a kétségtelenül értékes alkotások nem találkoznak a közönség elvárásával. A közönség nagyobbik, moziba járó része a könnyed, kommersz filmeket részesíti előnyben. Ez lehet egy sajátságos nemzeti mentalitásnak is a következménye. Ez egy nagy talány, hogy a ma magyar moziközönsége nem kíván szembesülni a saját sorsával, rezignált, depresszióval terhelt életérzésével, napi szinten megélt sorsának gyötrő sötétjéből nem kíván a filmek világán keresztül ugyanoda visszatérni, ugyanazzal szembesülni. Egy más világba vágyakozik, az illúziók világába és ezért választja inkább a hamis katarzist oldó mozgóképgyógyszert, a könnyed, kommersz filmeket. Sem a közönséget sem az aktív alkotókat nem lehet leváltani, az alkotókat el lehet ugyan lehetetleníteni, kedvetleníteni, de az nagy baj lenne. Tudjuk, hogy vannak időszakok, amikor mű és a közönsége nem talál egymásra. De biztos, hogy eljön az a pillanat, amikor megváltozik ez az állapot. Hála Istennek, azért még sokan és sok helyen igénylik és meg is nézik az úgynevezett „nehéz” filmeket.

EURÓPAI FILMEK FESZTIVÁLJA 2011. - PALICS

ÚJ MAGYAR FILM SZEKCIÓ:

Vágvölgyi B. András: Kolorádó kid

Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal

Rudolf Péter: Üvegtigris3

Groó Diana: Vespa

Almási Réka: Team building

Dömötör Tamás: Czukor Show